1 rész - Találkozás

• Peter Konrad!
• Itt vagyok! - álltam fel, halványan az új tanárra sandítottam, aki végigmért ég kék szemeivel, miközben mosolyra húzta csábító száját. Nehéz volt megtartanom, hogy ne mosolyogjak, ezért gyors leültem, és a padra szegeztem tekintetem. 

Amint vége lett az órának, muszáj volt a levegőre mennem, hogy elszívjak egy cigit és barátnőmmel kibeszéljük az új tanárt. A férfi magas volt, a hangja mégis kellemes, arca bájos. Tipikusan az a férfi, aki maga köré csavar minden csajt, és pár fiút. Köztük engem is! 

• Oké, az túlzás, hogy beleestem! - gyújtottam meg a cigarettám, mit sem figyelve az előttem levő emberekre - de meg kell hagyni, baromi helyes! - egy óvatlan lépésemben pont belebotlottam a kiszemelt áldozatunkba. - Elnézést! - hajtottam le a fejem, de láttam, ő csak mosolyog.
• Peter, a cigarettád kibírta volna, ha a túloldalon gyújtottad volna meg! 
• Igen, lehet, de én nem biztos. - húztam a szám, barátnőm pedig gyors ütemben a túloldalra húzott. - Látod, tök jól néz ki! - sóhajtottam.
• Nem is tudod, hogy meleg! - tárta ki Sasha a kezét, és kérdően figyelte a tekintetem. 
• Van egy sanda érzésem. - morfondíroztam.

Egész órán csak a tanáron járt az eszem, alig vártam, hogy a legutolsó órát ő tartsa, egyedül, így könnyebben megismerkedhetünk vele. Természetesen ilyenkor az órák baromi lassan telnek, a tanárok értelmetlenségekről beszélnek, és mindenkit felszólítanak, hogy még rosszabb legyen az egész.

• Öt perc. - szűrtem ki a fogaim közül a szavakat, miközben az órát bámultam. 
• Ne nézd már annyira, mert sosem telik le! - bökött oldalba a mellettem ülő lány. 
• A bordáim. - siránkoztam, mire a tanár szúrós szemmel figyelte minden tettünket. Az öt perc már elég régóta letelt, a tanár mégsem hagyta abba a mondatait, mintha direkt azt várta volna, hogy egyszerre robbanjon fel mind a huszonhárom gyerek az idegességtől. - Tanár Úr! - nyögtem a leghátsó padból. Az osztály nevetni kezdett, a tanár pedig jobbnak vélte meg sem hallani a siránkozásomat. Kis hatásszünet után feladta az órát, és minden cuccát összepakolva kiszáguldozott az osztályból. - A viszont látásra! - intettem vidáman, mikor az új tanárt láttam belépni az ajtón. - Egy cigiszünetre kimehetnék? - álltam fel, s már vettem elő a cigis dobozom, mikor a tanár összeráncolta a szemöldökét, és az órájára nézett.
• 2 perc alatt menni fog? 
• Simán! - rohantam ki az osztályból, magammal hurcolva Sashat. - Ú basszus! - gyújtottam rá, és gyors iramban szívni kezdtem az égő cigarettát. Ez alatt meg sem szólaltam, folyamatosan a tanár hangja csengett a fülemben. Olyan kellemes volt. - Oké, mehetünk! - nyomtam el a csikket, és felsiettem a lépcsőn. - Itt is vagyunk! - suhantam be az osztályba, egyenesen a leghátsó padba. A tanár csak bámult gyönyörű szemeivel, majd a naplóra pillantott és hirtelen összecsapta azt. 
• Akkor ismét bemutatkoznék! - mosolygott a férfi, majd sétálni kezdett fel s alá az osztály előtt. - Adamnek hívnak, lassan 5 éve tanítok.
• Mennyi idős vagy? - horkant fel az egyik lány. A férfi elmosolyodott, majd pár másodperc hatásszünet után felelt a kérdésre.
• 30, de ez mit is számít? - nevetett fel kedvesen.
• Hát, tény, hogy fiatalos.. - súgtam a mellettem ülő lánynak, aki rögtön nevetni kezdett. Adam ránk szegezte tekintetét, és ezt még elég sokszor eljátszotta a nap folyamán. - Kicsit idegesítő, hogy... - a férfi ismét rám pillantott, amit már nem bírtam ki nevetés nélkül.
• Nem tudsz suttogni. - üvöltötte a fülembe a lány, majd hangosan nevetni kezdett.
• Köszönöm ezt az éles felvilágosítást! - fogtam a fülemet, és fájdalmas arcot vágtam. Adamre pillantottam, aki még mindig mosolygott, ám most teljesen más mosoly ült az arcán. Látszólag jól szórakozott rajtunk, és gondolom, elég gyerekesnek hitt minket. 
• Folytathatjuk az órát? Jól van a füled? - gúnyolódott Adam.
• Hát, ha beszélni tudna.. gondolom sírna. - néztem szúrós szemmel a padtársamra. A tanár folytatta az órát, mi pedig türelemmel hallgattuk végig minden szavát. Kedves volt, mindenkinek szimpatikus, nem tipikus tanárnak való. A kinézete pedig főleg nem. Feketére festett hajában szőke melír villogott, az arca barna volt, a kezeit gyűrűk ékesítették és pár hosszú nyaklánc lógott a nyakában. Nem beszélt sokat az életről, inkább elhitette velünk, hogy érdemes tanulni. Elmesélte az ő botladozásait, az óra végére pedig úgy beszélgettünk vele, mint egy újonnan jött osztálytársunkkal. 

Haza felé sétálva próbáltam elterelni a tanárom iránti vonzódásom, hiszen számomra is idegesítő volt, hogy egész nap a bájos mosolya járt a fejemben. Ahogy hazaértem, rögtön rajzolásba kezdtem, és a képzeletemmel kezdtem játszadozni. Ha rajzoltam, az mindig kikapcsolt, és megnyugtatott, ám most szintúgy csak Adam járt a fejemben. Elővettem a kedvenc újságomat, és kikerestem egy aktuális sztárt, akit lerajzolhatok. Ebben a pillanatban az ajtó kicsapódott és édesanyámmal néztem farkasszemet.

• Szia! - köszöntem és tovább bogarásztam az újságot - Szerinted kit rajzoljak le?
• Inkább tanulnod kellene.
• Tanulom a rajzolás művészetét. Őt? - mutattam Rihannára, mire ő Pinkre mutatott, de rövid haja, fiús imidzse szintén Adamre emlékeztetett.
• Ne már, akkor már valami nagy embert rajzolj le. Marilyn Monroe, csodás hölgy volt! 
• Nehezek a képei .. - válaszoltam pár perc után, miután megnéztem a nő képeit az interneten. 
• Tanuld a rajzolás művészetét! - borzolta össze a hajam édesanyám, majd kiszáguldozott a szobából. Talán el is felejtette, hogy igazából miért is tért be. Miután tovább nézegetettem Marilyn képeit, kiválasztottam a számomra leggyönyörűbb képét, és mindent félretéve koncentrálni kezdtem a rajzra. 

***

Órákba is beletelhetett, míg mindent szépen kidolgoztam, de miután végeztem, elégedetten dőltem hátra a székben, és csodáltam a legújabb művemet.

• Oké, annyira nem is lett szép. - húztam a számat, és anyám tekintetét figyeltem - Például a fogai tök bénák, és olyan szomorú ezen a képen. Pedig az eredetin szexi, de itt.. - fújtattam, és már egyáltalán nem tetszett a rajzom. - Lehet, mégis csak Rihannát kellett volna lerajzolnom.
• Fiam, te sosem vagy elégedett a munkáddal. Egy rajztanárnak meg kellene mutatnod a rajzaid, ő biztosan elismerne!

Igazából nagyon is sajnálom, hogy a középiskolámból kihagyták a rajzoktatást. Általános iskolában minden délután tartottak egy rajzszakkört, és én minden áldott délután ott ültem, és minden rosszat kirajzoltam magamból. Vagy éppen jót, bár az utóbbi ritkán adatott meg. Órákon át nyugton ültem a helyemen, és - először - tárgyakat, majd később embereket, főként sztárokat rajzoltam. El nem mondható érzés, s bár sokan sosem értettek meg, amiért képes voltam órákat foglalkozni egy képpel, amit nem egy ember lerajzolt már, engem nem lehetett ettől a szenvedélyemtől elszakítani. 

• Peter! - kopogtatott valaki az ajtómon, bájos hangon.
• Gyere! - intettem, bár nem láthatta. Kedves szomszédomat találtam magam előtt, aki szendén mellém lopakodott, és kérdő szemekkel nézett rám.
• Peti, az idő csodás kint, te meg itt lapulsz a kezedben egy... Marilyn Monroe képpel? - nézte a lány a rajzot, majd felvette, hogy közelebbről szemügyre vegye - De hisz ez gyönyörű!
• Áh, amatőr munka. - legyintettem, és kigurultam előle a székemmel, egyenesen a szekrényem elé.
• Amatőr munka? Tudod, mi az amatőr munka? - kotort elő egy lapot az íróasztalomból, és ráfirkált egy tíz másodperc alatt elkészített pálcikaembert. - Na, ez amatőr munka! Ellenben a tieddel! 
• Attól félek, hogyha felhagyok a rajzolással, nem tudok továbblépni. 
• Tovább lépni? 
• Úgy értem, magasabb szintekre. Egy rajzolónak ez amatőr munka! - húztam ki a legalsó ruhám, ami egy kellemes, szellőző póló volt - Szeretném, ha lassan én is annak tekinthetném. - a lány még csodálta egy darabig a rajzomat, majd megköszörültem a torkom, jelezve, hogy indulhatunk. - És, merre megyünk? 
• Mivel nagyon meleg van, egy fagyival lenne a legalkalmasabb lehűteni magunkat! - helyeseltem, majd befordultunk a sarkon, és betértünk a kedvenc fagyizónkba. - Na, és mit gondolsz, milyen lesz az új tanárral az óra?
• Jaj, Daisy, reménykedtem benne, hogy nem hozod fel a témát! - fogtam a fejem, és nevettem. Hál istennek ez az állapot nem tartott sokáig, hiszen hozták a kedvenc fagyi kelyhünket, ekkor pedig mindketten illedelmesen megköszöntük a finomságot. - Olyan kedves, egyáltalán nem tanárnak való, pont ez aggaszt benne. Láttad már amikor mosolyog? - vágtam furcsa képet, ami a tetszésemet akarta kifejezni.
• Igen, tudod, minden egyes pillanatánál ott ültem melletted! - gúnyolódott a lány - Szerintem pasihiányod van, nagyon erősen. Keress valakit! 
• Hülye vagy? - csattantam fel. - Nem, nem.. ez elég rossz ötlet, így nem tudom elfelejteni Adamet.
• Én nem azért mondtam. - vágott Daisy bamba arcot, majd elnevette magát - Na, most lebuktál! - tört ki nevetésben.
• Ez nem igaz! - kiáltottam fel nevetve 
• Szóval már belezúgtál!
• Daisy, ma láttam először! - dőltem hátra kényelmesen. 
• Figyelj, te sem vagy egy hétköznapi srác, és valljuk be, ő sem! - körözött a kulcsával az asztalon.
• Te sem vagy átlagos lány! - dőltem előre, de Daisy elnevette magát - Hülye, ez most tök romantikusnak hangzott volna, te meg elbasztad. - vigyorogtam.
• Te mondtad, hogy Adam meleg.
• Szerintem. Illetve, nem tudom, csak.. csak engem nézett mindig olyan furcsán, vagy mást is? - fintorogtam. - Lehet, hogy nem is nézett rám, csak bemeséltem magamnak.
• Hát, te egyre hülyébb vagy! - csóválta a fejét Daisy. - De tényleg, olyan zakkant vagy! - nevetett fel.
• De még szeretsz igaz? - dőltem ismét előre, ekkor Daisy is vette a lapot. Erotikusan előredőlt, dekoltázsa pompásan látszott, majd beletúrt a hajába és erőtlenül megharapta szája szélét. - Hát, akkor azt hiszem, haza indulhatunk! - vontam fel a szemöldököm, majd elnevettem magam. - Tényleg nem könnyű.
• Micsoda, tök profik vagyunk! - kacagott kecsesen a lány, majd pincért hívott. A pincér percek alatt előttünk termett, kezében a számlával, amit pillanatok alatt ki is fizettünk. - Ha még egyszer helyettem mersz fizetni, kiheréllek! - közeledett felém, kezét a csípőjére tette és kislányosan mosolygott.
• Nem tudnál ennyire gonosz lenni.. velem! - döntöttem az arcához a fejemet, majd a derekára tettem a kezem, és megcsikiztem. - Na látod! - engedtem el, és előre indultam. A lány felém sietett, belém karolt, majd így indultunk haza. - Istenem, hogy örülne anyám, ha így látna minket! - sóhajtottam fel.

Hála égnek mire hazaértem, a ház üresen állt. Ilyenkor szerettem otthon lenni, ráadásul Daisyvel is békében beszélhettem, nem féltem, hogy esetleg valaki kihallgat, vagy bármi hülyeség. Daisy perverzió szintje az enyémmel vetekszik, szóval téma hiányában mindig feldobjuk a hangulatot.

• Megdugnád, mi? - kacagott hangosan Daisy.
• Én senkit sem dugok! - jelentettem ki határozottan, széles mosollyal az arcomon - Mert te nem örülnél, ha lefektetne. - néztem rá gúnyosan.
• De azt mondtad, meleg! Engem nem dugna meg.
• Én is meleg vagyok! - hajoltam közelebb a kislányhoz, és megnyaltam a szám szélét.
• De az más! - nyújtotta ki a nyelvét.
• Adtál egy esti programot! - nevettem fel hangosan, mire Daisy rám ugrott, és homlokon csókolt.
• Magamnak is! - kacagott fel - Na jó, nem! 
• Úristen, Daisy egy napja ismerem, vagyis láttam, nem fogom az ő mosolyára verni a farkam! - fogtam a fejem, és végig dőltem az ágyon. Daisy a mellkasomra feküdt és percekig halkan kacagott.
• Azért azt videózd le, ha dugtok. Kíváncsi vagyok arra, hogy szexelnek a melegek. - morfondírozott a lány, közben körözött a mellkasomon. 
• Mutassak meleg pornót?
• Fúj, ne! Az undorító, párszor belenéztem már! - takarta el vörösödő arcát - Tudom, hogy ti is ugyanazt csináljátok, de ti legalább szexik vagytok! - nevetett fel a lány. 

Miután kibeszéltük minden gondunkat, örömünket és perverzitásunkat, megvacsoráztunk, és Daisy haza indult. Este tíz óra körül járt már az idő, ezért elérkezettnek láttam a lefekvés idejét. Amúgy is fáradt voltam, örültem, hogy ágyba kerülhessek. Hamar lezuhanyoztam, felvettem egy kényelmes alsónadrágot és egy tetszőleges pólót, majd befeküdtem az ágyamba, és nyakig betakarózva tévéztem egy ideig. Mikor már többet volt csukva a szemem, mint nyitva, utolsó erőmmel lekapcsoltam a tévét, így teljes sötétség borult a szobába. Sokáig csukva volt a szemem már, mikor egy éles hangra lettem figyelmes, amitől kipattant a szemem. Ahogy a szemem kinyitódott, egy hatalmas fa árnyékával néztem farkasszemet, ami mindig is megijesztett, de most különösen. Felugrottam az ágyamban, a szívverésem hirtelen az ötödjére gyorsult, és csak hatalmas nyeléseket tudtam végezni, hogy levegőhöz jussak. 

• Mindig a szívbajt hozod rám! - mérgesen elhúztam a függönyt, ittam pár korty ásványvizet, majd lekapcsoltam a villanyt, és már nyugodtan tértem vissza az ágyamba.

***

A reggel nehezebben ment mint gondoltam volna. Húztam, halasztottam a felkelést, egészen addig, míg nem rohannom kellett az iskolába, így a reggeli zuhanyzás elmaradt. A suli előtt töprengő Daisyre a szívbajt hoztam, a tanároknak pedig fogalmuk sem volt, miért esem be az osztályba pirosló arccal. 

• Na, mi az, reggel sokáig tartottak a férfidolgaid? - gúnyolódott Daisy, és a vállamra hajtotta fejét.
• Rád gondoltam! - önelégült mosollyal hátra dőltem, és erősen megszorítottam a lányt. - Egész jó volt, mit ne mondjak! 
• Én sosem voltam rossz. - nyújtotta ki a nyelvét - Tudod, egyre profibbak vagyunk! - kacagott hangosan, majd megbökött, arcával pedig az ajtó felé mutatott. Ott újonc tanárunk beszélgetett az osztályfőnökünkkel, aki történetesen hölgy, csodaszép keblekkel és kihívó ruhákkal. - Ribanc. - szűrte a fogai közül Daisy.
• Ha ennek ellenáll, buzi. - mormogtam, mire lánytársam hatalmas szemekkel nézett rám. - Miért, nem? 

A tanárnő folyamatosan villogtatta csodás mosolyát, néha megigazította a felsőjét, ilyenkor csodás dekoltázsa kikandikált a felsőjéből, amire Adam reakciója csak egy kaján mosoly volt. Daisyvel összenéztünk, pár előttünk ülő lány pedig hangosan felnevetett, nyilván nem csak mi vettük észre az incidenst. A lányok - Daisyt beleértve - ribancnak gondolták a lányt, én viszont arra gondoltam, hogy bebuktam az érzésem, miszerint Adam meleg lenne. Kicsit csalódott voltam, bár esélyem akkor sem lett volna, ha az erősebbik nemhez vonzódna, de mégis kisebb megkönnyebbülés kapott volna el. 

• Nyilván találkoztatok már Adammel és nagyon remélem, hogy jó véleménnyel vagytok róla! - kedveskedett a tanárnő, Adam pedig folyamatosan az osztályt nézve mosolygott. 
• Hát, jobbal, mint magáról! - szűrte az egyik lány a fogai közül, mire hatalmas nevetésben törtem ki.
• Milyen vidám kedved van, Peter! - villogtatta csodás mosolyát a tanárnő.
• Ó! - nevettem, és nem nagyon tudtam tartóztatni magam - Nekem mindig jó kedvem van! - feküdtem a padra, és próbáltam eltakarni magam, hiszen még mindig nevettem.
• Nos, jó ötletnek tartom, hogy Adam velünk legyen az elkövetkezendő pár osztályfőnöki órán, hiszen csak titeket fog tanítani, így meg kell ismerkedni veletek!
• Csodás. - nyögtem fel, majd Daisy arcához húzódtam - A végén még itt fognak dugni. - Daisy halkan kacagott párat, majd megütött, ezzel jelezve, hogy hagyjam abba a gúnyolódást. - Hát, most legalább tudjuk, hogy neked több esélyed van! - fordultam el ártatlanul, mire ismét egy hatalmasat ütött belém. - Baszd meg, Daisy, te engem csak ütni tudsz? - simogattam a kezemet, közben nevetve kérdőre vontam.
• Olyan hülye vagy. - forgatta a szemeit, majd mindketten a padra dőltünk, így a többiek végre levették rólunk a szemüket. 

Az óra kettőnknek azzal telt el, hogy Adam és Simpson tanárnő nem létező kapcsolatáról pletykáltunk, mialatt Daisy kifejtette, hogy féltékeny vagyok a tanárnőre. 

• Ez nem igaz! - kaptam fel a hátamra a táskám és az udvarra indultam - Én komolyan azt hittem, meleg! - fintorogtam, Daisy pedig bűnbánóan pislogott rám, majd egy halvány puszit nyomott a nyakamra. Ekkor szembetalálkoztunk Adammel, aki mint mindig, most is mosolygott, bár az arcán most felfedeztem a csodálkozás jelét is. - Na! - horkantam fel, miután kiléptünk az ajtón.
• Figyelj, az, hogy megnézte Simpson mellét, nem azt jelenti, hogy bejön neki. Neked nem jön be a nagy mell? - csapott a kezemre Daisy, persze csak óvatosan.
• Simpson tanárnőé? Nem! - tiltakoztam, miközben megborzongtam. - Fúj, most miattad elképzeltem egy pillanatra Simpsont meztelenül. - borzongtam ismét. 

***

• Hallom, új tanár jött az iskolátokba! - kapta be az első falat vacsorát anyu, nekem pedig majdnem megakadt az isten tudja hányadik falat a torkomon - Találkoztál már vele?
• Aha. - válaszoltam unottan, majd felpillantva anyám kérdően néző tekintetét figyeltem. - Igen, láttam, már, tanítani is fog. 
• És, mit gondolsz róla?
• Őszintén? - néztem fel, mire anyu forgatni kezdte a szemét, miszerint az igazat szeretné hallani - Volt egy megérzésem, miszerint meleg.
• Peter! - nyögött fel apám és ledobta a villát.
• John! 
• Tényleg. Nem tudom, miért. Egyáltalán nem tanárnak való, mármint, festett fekete haja van, csomó gyűrűje, nyaklánca, és.. nem tipikus tanár, nem tudom.
• És, meleg? - nyelt anyu nagyot, mire csalfán elmosolyodtam.
• Hát, eléggé megnézte Simpson tanárnőt. - fintorogtam, miközben a vacsorámban turkáltam - Bár Simpsont ki nem nézi meg, főleg, ha kidobja a melleit. - horkantam fel - Nem tudom.

Fogalmam sem volt, mit higgyek, sőt, a nap végére fogalmam sem volt, miért izgatom magam ennyire ez miatt. Ha Adam meleg is lenne, semmi esélyem nincs arra, hogy bármi lenne köztünk, szóval jobb is, ha heteró, hiszen így tudom, hogy tényleg semmi esélyem. Próbáltam kiverni a fejemből ezeket a kusza gondolatokat, de későre járt már az idő, szóval rajzolással sem akartam elterelni a figyelmem. Egy alapos zuhanyzás után elpakoltam másnapra a cuccaim, majd miután fél óra kiabálás után előkerült a telefonom, fülhallgatóra tettem, és lassú, szerelmes-szomorú dalokra sikerült elaludnom.