3 rész - Az álarc mögött

*Peti szemszöge*

• Peti, le fogsz bukni! - súgta folyamatosan Daisy a fülembe ezt a négy szót.
• De ha nem hajtogatnád folyton.. - néztem rá szúrós szemmel, majd ismét a rajzomra koncentráltam. 

Simpson tanárnő úgy érezte, ma nem kötelező neki a tanítás, ezért Adam magára maradt a mi őrült osztályunkkal. Talán rossz napja lehetett, valamiért mindenre furcsán reagált, s nem lehetett tanításnak nevezni, amit egész órán csinált. Mikor rájött, hogy az egész ceremónia ma nem megy neki, kiadott egy órai munkát, majd leült a székébe, tekintetét az asztal felé szegezte, megfogta a tollát, és egész órán azt forgatta a kezében. Olyan elmélkedőnek tűnt, úgy csinált, mintha a naplót nézné, ám az arcáról le lehetett olvasni, hogy nagyon gondolkodik valamin. Mivel mindenki tette a saját dolgát, úgy döntöttem, megpróbálom lerajzolni a férfit, persze nem ilyen búskomoran, apró mosollyal az arcán. Mit sem törődve az órai munkával, nekiestem a rajznak, s folyamatosan a tanárt és a rajzlapomat néztem. 

• De szép! - hozta rám a szívrohamot a padtársam, mikor mellém húzódott, hogy alaposabban felmérje a rajzot. - Nem is tudtam, hogy így tudsz rajzolni. - csodálkozott, nem kis hangerővel. Természetesen Adam is meghallotta, ezért először csak furcsán nézte a mi padsorunkat, majd felállt és egyre csak közeledett felénk. 
• Kérem! - tartotta a kezét, hiszen meglátta, amikor a rajzlapomat a pad alá gyűrtem be. - Tudod mit, jobb lesz, ha beülsz az első sorba! 
• Nekem ez a hely pont megfelelő! - haboztam, de láttam rajta, hogy nem jó ötlet pont most veszekedni vele. - Rendben. - álltam fel a helyemről, és az összes cuccom a legelső padhoz dobtam. Egy mögöttem ülő, nem éppen legjobb barátomnak nevezhető személy ekkor kihúzta a rajzomat a padból, s még épp időben kaptam ki a kezéből, mielőtt az egész osztály, különösen Adam elé tárta volna a művemet. 
• Köszönöm. - suhant el mellettem. Kellemes, de mégis férfias illata volt, s egyáltalán nem illet a mostani kedvéhez. Unottan visszaült a helyére, és sandán ugyan, de észrevettem, hogy azt figyeli, mennyire szerényen dolgozom. Elég idegesítő volt, hogy a legelső padban kellett szenvednem, hiszen itt sem elfeküdni, sem az előttem lévő székre nem tudtam feltenni a lábam, ami már megszokott volt számomra. - Tíz perc szünet! - fogta a homlokát, majd intett, hogy mehetünk. - Peti, elkérhetném a könyvedet? - állított meg. 
• Elég lassan dolgoztam.. - mentegetőztem, de látszólag nem érdekelte, csak a könyvemre volt kíváncsi. 
• Azt látom. - mormogta, majd összecsukta, és a kezembe nyomta. Legszívesebben elkáromkodtam volna neki pár sort a viselkedéséről, de annyira megváltozott a véleményem róla, hogy még erre sem méltattam. Visszadobtam a padra a könyvemet, mire felvonta a szemöldökét, és kisétált a teremből.
• Seggfej. - szűrtem ki a fogaim közül. Csak a szeme ne lenne annyira gyönyörű! Elég nehéz férfi létedre úgy egy másik férfi szemébe nézni, hogy az ne lássa rajtad, hogy majdnem összeesel a szépségétől, főleg, hogy tudomáson szerint halvány fogalma sincs arról, hogy én a fiúkat szeretem. Ha csak be nem avatták a tanárok a nagy titokba. 

A szünetből már eltelt pár perc, mikor éhes kezdtem lenni, ezért gondoltam, átszaladok a helyi zöldségboltba és veszek valami gyümölcsöt. Daisy már kint várt, éppen akkor szívta el az utolsó slukkot, s látta rajtam, hogy megbotránkoztam Adam viselkedésén, ezért hanyagolt minden témát, csak mellettem baktatott földre szegezett tekintettel. 

• Mekkora baromarc. - léptünk be az üzletbe. 
• Biztos tegnap nem dughatta meg a csaját. - kuncogott Daisy és megütött a könyökével. Tényleg, arra még nem is gondoltam, hogy lehet, hogy foglalt a férfi. - Szerintem csak ideges volt Simpsonra, hogy nem tolta be a képét, és neki kellett végigvinnie az egész osztályt.
• Tanár. Az a dolga, könyörgöm. 
• Peti, itt van körülbelül egy hete, mit vársz tőle? 
• Valami kedvességét. Én nem vagyok a kutyája, hogy így beszéljen velem. Amíg ő nem képes egy órát végig tanítani, engem ne baszogasson, amiért lassan dolgozom. - kezdtem egyre jobban felhergelni magam a férfin, s legszívesebben az osztályba visszaérve egy hatalmas pofont lebasztam volna neki. - Végül is minden csoda három napig tart. - vontam vállat, majd megköszöntem az eladónak a gyümölcsöt, és kiléptünk az épületből. Adam épp akkor ment be az iskolába, ezért gondoltam, hogy lassan kezdünk az órával. Daisyvel sandán egymásra néztünk, majd megcsóváltam a fejem, sóhajtottam egy nagyot, és megálltam elszívni egy cigit.
• Ezt hogy érted? - gyújtotta meg a cigarettát, majd átnyújtotta az öngyújtót. 
• Hát.. - gyújtottam rá - az első napokban mekkora jó arc volt. 
• Azért akkora nem. - fintorgott a lány.
• Mármint.. nevetgélt, meg ... mindegy, a lényeg, hogy most egy seggfej. 

* Adam szemszöge *

• Legközelebb előbb avass be az ötletedbe, hogy nem jössz tanítani. - küldtem az sms-t az újdonsült szeretőmnek, mikor végre hazaértem. Őszintén örültem, hogy vége a tanítási időmnek, hiszen az éjjeli munka eléggé kifárasztott testileg-lelkileg. Úgy gondoltam, hogy hazaérek és lefekszem egy hatalmasat aludni, ám jött az értesítő a telefonon, miszerint megígértem magamnak, hogy hétfőtől szigorú sportolásba kezdek. Felhívtam Kris barátomat, hogy megkérdezzem, velem tart-e, de ez természetesen kizárt dolog volt. - Azért kösz. - mormogtam a telefonban, s már raktam is volna le, mikor kérdőre vont a vasárnapi estémről. - Elmesélném, ha eljönnél velem futni. - röhögtem a telefonomba.

Mialatt Krist vártam, hogy megérkezzen, átnézegettem a beszedett könyveket a tizenegyedik osztálytól. Kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén, és kinyitottam az első könyvet, amit kihúztam a közepéből. A lány elég gyenge felfogású, a tanulás sem az erőssége, ezért sok gondolkodás után ugyan, de ráírtam az egyest az órai munkájára.

• Atyaég... - fogtam a fejem, mikor már az ötödik könyvnél tarthattam. Az eddigi olvasottak alapján az osztály háromnegyede elég tudatlan, lusta és szűk a szókincsük. 
• Megjöttem! - kiáltott Kris, miután berontott a lakásba. Rögtön elraktam a könyveket, pedig épp Peter Konrad-nal tartottam, akinek igen kíváncsi voltam a munkájára. 
• Már ideje volt! - sétáltam ki a szobából, mikor megpillantottam az előttem álló, ultra szexi szerelésben megjelenő barátomat. - Ebben nem jöhetsz! - jelentettem ki.
• Baszd meg, ez az egyetlen futó ruhám.
• Kris, akkor adok én, vagy nem tudom, de ebben ne gyere! - ráncoltam a homlokom, s bár tisztában voltam vele, hogy a srác körülbelül kétszer belefér az én gönceimbe, nem akartam, hogy így fusson mellettem.
• Nem tetszik? - nézett végig magán, széttárt kezekkel.
• Ellenkezőleg. - ráztam meg a fejem. 

• Szóval, hogy sikerült az estéd? - lökött meg a kezével, mialatt beértünk egy elhagyatott területre, tele fával, bogarakkal és mindenféle undorító dolgokkal. Az egyetlen mentségem a jó levegő volt, így futás közben is beszélhettem Krishez, amit egyébként utálok. 
• Azt tettem, amit mondtál. - lihegtem. Rossz ötlet volt futás közben beszélgetni! Nagyon rossz! 
• Keményen? Mintha férfit dugnál?
• Jaj, Kris szerinted? - álltam meg egy fánál, teljesen kipurcanva. - Amíg dugni akar, nem leszek vele kedves, vagy bármi. 
• Lesz egy állandó szeretőd, mit akarsz? - ujjongott helyettem is a srác.
• Aha, tök jó.. - lihegtem. - Oké, forduljunk vissza! - adtam ki a parancsot, és rögtön visszafordultam.

Nos, igen, a legelső nap mindig a legrosszabb. Meg a legelső hét, legalábbis ha tanításról van szó. Teljesen leizzadva és hullafáradtan estünk haza, majd nemsokára Kris kocsiba ült, hogy hazautazzon, legnagyobb örömömre. Nem vágytam semmi másra, csak egy forró fürdőre és egy hatalmas alvásra. De természetes, hogyha az ember valamit nagyon szeretne, akkor biztos lesz valami, ami keresztülhúzza a számításait. Még csak este hét órára járt az idő, de én már elterveztem, hogy a vacsora után ágyba bújok és egy kellemes tévé műsor mellett reggelig alszom, mikor megszólalt a csengő. Nagy lelkierő kellett, hogy kiszálljak az ágyból, egyenesen az ajtó felé siettem ahol Mariat pillantottam meg. 

• Hát szia! - fogadtam zavartan és betessékeltem a szobába. 
• Sajnálom, hogy ma nem mentem be tanítani - ült le kényelmesen a székre, miután kiszolgálta magát üdítővel - de ahogy megyek, észrevehető, hogy szétdugtak az éjjel, és a hasam is fáj. - jajveszékelt a nő.
• És ezért nem jöttél? - csodálkoztam.
• Kiírattam magam a hétre. - Csodálatos.
• Tehát nekem kell szenvednem az osztályoddal a héten. - sóhajtottam, ő pedig már adta is az órarendet, hogy mikor kell helyettesítenem.
• Az én osztályom a tied is. - súgta a fülembe, majd megcsókolta az arcom. - Holnap csak két órát kell velük lenned.
• Velük... aztán jön a következő osztály. 
• Ez a dolgod, Adam. - állt fel a nő, hogy felöltözzön.
• Na ne mond, hogy neked az a dolgod, hogy .. mindegy. - fogtam magam vissza, inkább elköszöntem a hölgytől egy csókkal, majd kitessékeltem az ajtón. - Atyaég. - fogtam a fejemet. 

***

• Micsoda, egész héten nem lesz Simpson? - kiáltott fel a leghátsó sorból Peter.
• Simpson tanárnő. - javítottam ki, majd hozzá láttunk az órai munkának. Szerencsére sikerült kialudnom magam, holnapra pedig a remekműveit is kioszthatom az osztálynak, ami szinte osztályozhatatlan lett. Így, hogy a kedvem jobb lett egy fokkal, minden osztály elviselhetőbbnek tűnt, a legtöbbel még kommunikálni is normálisan lehetett. Rájöttem, hogy én basztam el a dolgot, mikor beleegyeztem, hogy vasárnap hajnalokig Simpson tanárnővel szexeljek, úgy, hogy másnap nyolcra mehettem tanítani. Egy borzalom volt az a nap, a mai napig kiráz a hideg tőle, hogyha rá gondolok. 

* Peter szemszöge *

• Ez nem lehet igaz! - kiáltottam fel órák után - Komolyan, ide jön ez a seggfej, és egy hét után ő a pót osztályfőnökünk? - fogtam a fejem, miközben a tanári előtti fotelokban ücsörögtünk.
• Azt hittem bírod. - szólt közbe az egyik lány. - Szerintem normális.
• De a hangulatváltozásai.. a sírba kergetnek. - szűrtem ki a fogaim közül halkan, mikor a közelbe volt a férfi. Épp az igazgató helyettes nővel beszélt, aki szintén el volt ájulva tőle. - Jó a segge. - súgtam Daisynek, aki hangosan felnevetett, majd a vállamba bújt, hogy ne lehessen hallani. - Tudom, hogy te is azt nézted. - vontam fel a szemöldököm és széles vigyorra húztam a számat. 

Szerencsére Adam enyhült a napok folyamán, így teljesen megfeledkezett a parancsáról, miszerint az első padsorban kell tengetnem az óráim a suliban. Ismét elfoglaltam a leghátsó helyet, kényelmesen elhelyezkedtem és megmutattam mindenkinek az eddigi rajzaimat, így csodálkozásnak esélye sem lesz az órán. A tanár most viszonylag jó kedvében volt, minden mondatot elmagyarázott - a többiek szerint - és bátran visszakérdezhetett az ember, ő segített. Én mit sem sejtve, mi folyik az órán, rajzoltam tovább, így a félig gyűrött Adames rajzom most nyugalomban folytathattam. A nap végére elég szép eredmény lett belőle ahhoz képest, hogy a legelső nap rajzoltam, mikor Miszter Lambert Tanár Úr éppen baszogatós kedvében volt. 

• Na, anyu, ő az új tanárunk! - hazaérve ledobtam a táskám és kihalásztam az eddigi legamatőrebb munkám.

• Milyen jóképű! - méregette édesanyám a képet.
• Nekem mondod.. - motyogtam, majd kivettem a kezéből a papírt, és betettem a rajzos mappámba. Egy ideig még nézegettem, és teljesen meg voltam elégedve magammal, hogy úgy rajzoltam le a férfit, hogy körülbelül két percre láttam ilyen állapotban. - Anyu, tudod mire gondoltam.. - pattantam le mellé a kanapéra, és majszolni kezdtem a tál chipset. - Ez mind a csípődre fog ám menni. - ugrattam.
• Azért jöttél ki, hogy ezt elmond? - fordult felém és egy hatalmas chipsdarabot bekapott.
• Szóval keresni kellene valami melót.. 
• Mire gondolsz konkrétan? - tette le a tálat, leállította a tévét, és úgy vettem észre, szeretné komolyra fordítani a szót. Ajjaj... 
• Hát, tudod van a bár, ahova járni szoktam... 
• A meleg bár?
• Igen, a szomszédba tudod.. és Terrance mondta, hogy keresnek oda embereket..
• Oda szeretnél menni? - húzta a száját a nő.
• Anyu, bulizni is oda járok..
• Tudom, de a pult mögött állsz, és oda nagyon sokan járnak.
• Terrance mindig velem lesz. 
• És felvesznek? Még csak 17 vagy.
• Nem tudom, azért szeretnék elmenni, megérdeklődni. Így legalább lesz egy kis plusz pénzem az ösztöndíj mellett. 
• Édesem, ahogy gondolod, próbáld meg! - simította meg a kezem anyu, majd felajánlotta, hogy elvisz a helyre. Ezt az ötletet elvetettem, jobb nem tudni anyunak, milyen is belülről egy meleg bár.

Már csütörtök késő délutánra járt az idő, mikor rávettem magamat, hogy buszra pattanjak, és megpróbáljam felvetetni magam a helyi meleg bárba, mint pultos. A legutolsó pillanatig halogattam, ám előfordulhat, hogy nem kezdhetek rögtön a pénteki napon. Félve ugyan, de bekopogtattam a klubba, mivel fogalmam sem volt, hogy merre kell keresni az irodát. Az ajtóban egy hatalmas, komor arcú fiatalember állt, majd ahogy végignézett rajtam, enyhe mosoly jelent meg az arcán és betessékelt a bárba.

* Adam szemszöge *

• És a hétvégére mit tervezel? - nyújtózkodott el Maria az ágyamon.
• Szeretnék kicsit kikapcsolódni.. - ültem le mellé.
• Mit jelent számodra a kikapcsolódás? 
• Pár barátommal készültem bulizni. - Csak ne akarjon velünk jönni, csak ne akarjon velünk jönni! - De a következő hétvége szabad lesz.
• Csak hétvégén érsz rá? 
• Tudom, hogy te nem dolgoztál a héten, de én igen, és hidd el, elég fárasztó volt úgy tanítani, hogy előző este alig aludtál. - a hangnememben talán szarkazmus volt észrevehető, nem tudom, de látszólag Maria nem örült a kijelentésnek.
• Még mindig fáj a hasam.. - jajgatott. - Ennek ellenére még most sem bántam meg, és szívesen...
• Szívesen mi? - rettentem meg egy pillanatra.
• Több éjszakát is szívesen eltöltenék veled. 
• Igen, valóban jó volt. - fordultam felé és szájon csókoltam. - Ma nincs kedved itt aludni? - vettem rá magam a kérdésre, de ez akár kijelentés is lehetett volna.
• Szeretnéd? 
• Igen, most kimondottam jól esne. - mosolyogtam. - Ha gondolod, hazaviszlek a ruháidért.
• Milyen ruháért? - nos, igen, teljesen felesleges részéről a ruha.
• Na, igen. - mosolyogtam. Mivel elég későre járt az idő, jó ötletnek találtam, hogy fürödni induljak, természetesen Mariaval. A nő lelkesedett az ötletért, rögtön meztelenre vetkőzött és magassarkúban vonaglott be a fürdőszobába. - Ez nem túl jó ötlet! - sandítottam a cipőjére, ami miatt majdhogynem magasabb volt nálam. - Még a végén kisebbségi komplexusom lesz. - mosolyogtam, és megcsókoltam a nőt. Előbb a pólóm, később már az összes ruhám a földön kötött ki, mi pedig a zuhany alatt estünk egymásnak. Miután Maria befejezte a nyakam óvatos harapdálását, letérdelt elém és ismét megmutatta, mivel boldogítja férfitársaimat. - Csináld! - tűrtem el a haját az arcából, ami már csurom víz volt. A nő gondoskodott az élvezetről, először lassan csinálta, majd mikor észrevette, hogy nem sok kell az orgazmusig, abbahagyta, és felállt. - Fordulj meg! 
• Reménykedtem! - csókolt meg, majd megfordult, két kezét a zuhanykabin széléhez tette, lábait kecsesen szétnyitotta, majd ahogy közeledtem hozzá, fejével hozzám fordult és a számat kezdte harapdálni. Tudtam, hogy most nehezen fogom bírni, hiszen majd egy hete voltam utoljára vele, akkor is órákon keresztül, ezért apró harapdálásokkal és simogatással értem el, hogy velem együtt élvezzen el. A teste megremegett, ezért jobban szorított, így esélyem sem volt kicsusszanni belőlem. A zuhanysugarat felénk irányította, majd felém fordult, két kezét a nyakam köré fonta, és egy hosszú csókban részesített. 
• Még nem fejeztük be! - szakítottam meg a csókot, mire szinte kirobbant a zuhanykabinból. Elzártam a vizet, majd követtem, egészen a mosdóig. Ott megfordult, a tükörképemre szegezte a tekintetét, megszorította a mosdót, és kinyomta formás fenekét. 
• Gyere. - hajtotta le a fejét, felkészülve az élvezetre. Megfogtam széles csípőjét, a lehető legközelebb húztam magamhoz, apró harapásokkal telítettem el az arcát, majd finoman behatoltam. - Adam. - nyögte a hölgy folyamatosan, ez pedig annyira invitált, hogy minél többször elhangzott a nevem, annál gyorsabban és keményebben dugtam a nőt. A kelleténél előbb érte el a gyönyört, a teste megfeszült, majd egyenest a mosdóhoz nyomta felsőtestét, szájával pedig a törölközőjét harapta. - Ah. - ordított fel a legvégén, és ellökött magától. Remegve megfordult, ismét letérdelt elém s ingatagul ugyan, de remegő kezével és csodákat tevő szájával pár perc után a csúcsra juttatott. Finoman megtörölte a száját, kezéről lenyalta a megmaradt spermát, majd felém hajolt, hogy egy könnyed csókot adjon. 

Miután eléggé kifárasztottuk egymást, ágyba bújtunk, hogy aztán egy laza tévézés mellett mindketten álomba szenderüljünk. Késő estére járt már az idő, mikor a tévé is kikapcsolt, ám én az istennek sem tudtam elaludni. Rosszul éreztem magam. Nem betegen, hanem a lelkiismeretemmel nem stimmelt valami. Sosem voltam még nővel, pláne nem úgy, hogy az illetőnek fogalma sem volt, hogy meleg vagyok. Nem élveztem az együtt létet, egyszerűen az járt az eszembe, amit Kris mondott, éjszakánként meg lesz a programom. De fogalmam sem volt, hogy szeretném-e ezt a szórakozást űzni úgy, hogy közben hazudnom kell a szeretőmnek.